Kísérletek a hálával

„A hűség tulajdonság, a hála tanítható.” Szabó Magda

Azok akik úgy döntenek neki vágnak a panaszmentességnek, és bozótos helyett autópályán, gyorsan szeretnének haladni, azoknak érdemes a hálával kísérletezni. Ha megtanulunk hálásak lenni, akkor a panaszmentesség nem erőlködés, hanem sétagalopp.

1.kísérlet: Gondoljunk egy olyan személyre, akinek sokat köszönhetünk, pl. a szüleinkre, barátainkra, házastársunkra vagy egy tanárunkra. Becsukhatjuk közben a szemünket és mélyedjünk el ebben egy percet. Mit éreztünk?  Érezhettünk szeretetet, hálát, minden esetre valami olyat, ami pozitív jó érzés. Nos, ha ezt a jó érzést rendszeressé tudjuk tenni az életünkben, a panasznak, kritikának és pletykának nem lesz helye, de az bizonyos hogy egy hálával telt pillanatban nincs tér a többi művelet számára.

2.kísérlet: Határozzuk el, hogy a nap bizonyos szakában tudatosan figyelünk arra, miért lehetünk hálásak, írhatunk hála naplót, de fejben is csinálhatjuk. Eleinte elég napi egyszer, mondjuk három dolgot felidézni, amiért hálásak lehetünk. Aztán emelhetjük a tétet, gyakoriságban és számosságban, az eredmény nem marad el. Jelentkeznek hullámok, de tendenciájában ezek felfelé ívelnek.

3. kísérlet: Ezt haladóknak ajánlom, aki a második kísérlet eredményeinek ízét már megtapasztalta. Azzal kísérleteztem, hogyha találkoztam valakivel, akkor képes vagyok-e hálát érezni iránta, egyáltalán eszembe jut-e hogy hálás legyek. Eleinte elfelejtettem, aztán könnyen ment azokkal, akiket kedvelek, de mikor szembe jött velem egy olyan „nem szeretem” ember, akkor ez lehetetlennek tűnt. Ám egy idő után megfordítottam a dolgot, megértettem, hogy az idézőjelben „ellenségeink” gyakorta nagyobb jót tesznek velünk, mint a barátaink. Mert meghozatnak velünk olyan döntéseket, amit a barátaink soha nem kényszerítenek ki belőlünk, pedig nagyon itt az ideje. A kísérlet végére nemcsak hálás voltam, hanem kifejezetten azt éreztem, ez az ember értem van, engem segít és nem véletlenül találkoztunk.

4. kísérlet: Ekkor azt tűztem ki célul, hogy egy előre elhatározott adott időben, adott helyen képes legyek hálás lenni valakinek vagy valakiknek. Ennek a csúcsa az volt, amikor elhatároztam, hogy minden reggel, amikor bekanyarodok a munkahelyem előtti parkolóba, akkor hálával gondoljak minden kollégára, szóval egyszerre, mindannyiunkra, háromszáz emberre. Ez eleinte nagyon nem ment, eszembe jutott otthon, de legközelebb már csak akkor, amikor a félnapot ledolgoztam, de sokad napra végül sikerült és utána mindennap sikerült. Ez fantasztikus jó érzés. Próbálják ki. Ez egyébként kiváló koncentrációs gyakorlat is.

Hálásnak lenni semmibe nem kerül, bárki meg tudja csinálni és ha ez megvan, a panaszmentes program gyerekjáték. Persze ez így nem teljesen pontos, hiszen valamibe mégiscsak kerül, mert ugye semmit sem adnak ingyen. Azaz olykor le kell mondani anyagi, érzéki és hatalmi vágyaink valamely részéről, röviden az egónk egy részéről.

Panaszmentes és hálatelt napot kívánok, hogy jobb legyen a világ J!

Üdvözlettel, dr. Joó Antal